Az iskolakezdés sok szülőnek fejtörést okoz:
- Vajon érett-e már a gyermekem? Vagy maradjon még ovodában? Egyáltalán, mit is jelent az iskolaérettség?
- Miért az utolsó pillanatban mérte fel az óvoda? Most szólnak, hogy gond van? Dehát mi? Hisz egyedül olvas!
- Ha adok neki két feladatot miért felejti el az elsőt? Nem figyel rám? Vagy csak nem érdekli, nem akar együttműködni?
- Más gyereke végig ül egy családi ebédet?
- Normális, hogy mindent felborít?
- Rajzolni se tud, hogy lesz ebből írás?
Ezer ehhez hasonló kérdéssel keresnek fel minket a szülők nap, mint nap, aggódva gyermekeikért, mikor közeledik az a bizonyos nagy lépés, az iskolakezdés.
Mitől olyan nagy lépés ez?
Az óvoda és az iskla közötti óriási eltéréstől.
Míg az óvoda napi 2x20 perc vezetett foglalkozást tud tartani a napi rutinra való felkészítés mellett, addig az iskola napi 4-5-6x45 percet követel meg.
A napi rutin tanulása is nagy feladat a gyerekeknek, az iskola azonban ennél jóval összetettebb, a spontán tanulás mellett megjelenik a szándékos tanulás szükségessége.
A két intézmény közötti átlépés nehézségeit súlyosbítja sokszor sajnos az együttműködés és az egységes szemléletmód hiánya.
Hogyan érhetem el, hogy gyermekem akarjon tanulni?
Meggyőződésünk, hogy a sikeres iskolai beválás két alappillére a motiváltság és az önbizalom. Amíg ezek megvannak, addig bármit el tudunk érni. Természetesen az iskolaérettséget szakmailag úgy is fogalmazhatnánk, hogy szükség van, egyidejű többcsatornás figyelemre, munkamemóriára, monotonitás tűrésre, fenntartott figyelemre, finommotorikára, szociális érzékenységre és még sok más készségre és képességre.
Mi történik, ha még 5 évesen nem profi mindebben?
Az elmúlt 14 évben egy olyan rendszert próbáltunk kidolgozni, ami a lehető legjobban segít felkészülni a gyerekeknek az iskolára. A cél természetesen az, hogy idegrendszerileg, pszichés és kognitív funkcióikat tekintve is érett legyenek. Erre sok módszer, eszköz lehetőség van, amit használunk is.
Az iskolaelőkészítőbe való belépés mindig egy felméréssel kezdődik. A szülők nagyon kíváncsiak, hogy mi az ami estleg nem jól működik, mit kell javítani, hol a probléma. Milyenek lettek a teszt eredmények, miről árulkodnak a pontszámok.
Számunkra mégsem ezek a legfontosabbak!
A felmérésen ami minket nagyon érdekel, hogy mi megy jól a gyereknek, miben ügyes, melyik feladatban érzi jól magát.
Hogy miért? Nagyon egyszerű!
Azért, mert az, hogy a gyerek mely területen mutat lemaradást pillanatok alatt ki fog derülni már az első órán. Legyen az akár egyensúly, figyelem, fennmaradt reflexek, együttműködés.... bármi.
Ellenben már ott van a zsebünkben, az aduász! Az amiben ügyes, amivel lehet neki SIKERÉLMÉNYT, KITARTÁST, ÖNBIZALMAT adni, és ezeket a kincset érő kártyákat elő is vesszük.
Itt lép életbe a szuper3as
Az első egy feladat, ami most nem megy, de 2 perc múlva igen, egy másik ami most nem megy, de óra végén igen, és egy harmadik ami most nem, de 2 hónap múlva igen.
Ezeken keresztül a gyerek sikerélményt kap, megtanul bízni magában, és sajátjává válik, hogy amit most nem tud megcsinálni, azt csak gyakorolni kell és menni fog. Megdönthető akadályokat kell biztosítani. Ehhez kell, hogy folyamatos sikerélményei legyenek, attól szeretni fogja amit csinál, és ami ennél sokkal fontosabb, hogy saját magát is! Így válik motiválttá.
Szóval mi is az iskolaelőkészítő feladata?
Amit mindenek előtt kiemelnék az az önbizalom, önismeret, és ezeknek köszönhetően a motiváció. Ezt kell megtanítani, átadni, bevésni! Ha ez van minden van!
Ehhez egy sok év alatt kidolgozott tematikát követünk 9 hónapon át.
Hogy épülnek fel a foglalkozások?
A nagycsoportos gyermekek szeptembertől májusig heti egy napot óvoda helyett hozzánk jönnek. Fix csoportba járnak, minden héten ugyan azon a napon. Reggel 9kor kezdünk, 13-kor végzünk.
Az órák az iskolához hasonlóan követik a 45 perc munka-15perc szünet analógiáját. Természetesen szeptemberben sok a köztes játék a 45 perces órák alatt is. Év végére ezekre a beiktatott pihenőkre már egyáltalán nincs szükség, elég a normál szünet.
4 x 45 perc?
Igen! Ez ebben a korban bizony nem kevés! Rengeteg munkájuk van benne a gyerekeknek! Mivel játékosan, érdekesen tanulunk nagyon szívesen dolgoznak együtt velünk.
Igen! Azok a gyerekek is, akik év elején még felugráltak az asztaltól, nem szerettek ceruzát venni a kezükbe, inkább a többieket szórakoztatták.
Ha jól dolgoztunk ezt már nem veszi el tőlük senki és semmi. Az iskola sem. Sőt, ilyen alapokkal az iskola folytatja a munkánkat és sok örömet, tudást, újabb sikerélményeket ad a felkészült önbizalommal teli gyerekeknek!
Év végére a gyerekek már olyan összetett dolgokat ráznak ki a kisujjukból, hogy szüleik döbbenten állnak ott, hogy ezt még én sem tudnám megcsinálni. Gyermekeik ezzel szemben igen. Sőt élvezik! Szeretik! Mert jók benne. Mert megtanulták, hogy ügyesek. Hogy nekik ez megy!
